Bejelentés



Villamos berendezések biztonságtechnikai felülvizsgálata és Villanyszerelés
Dopsa Tibor egyéni vállalkozó

MENÜ










VÍZKŐ LERAKÓDÁS ÉS KORRÓZIÓ

A forróvíztárolók gyártói általában azt ajánlják: tartósan a +60-65 oC beállítási értéken üzemeltessük a bojlert. Az import készülékek használati útmutatásába ezt általában csak azzal indokolják, hogy ez a beállítás garantálja a használati komfortot és gazdaságosságot, de e-mögött valójában az elektronikus korrózióveszély lehetősége húzódik meg.

Nem mindegy, hogy a lakásunkban milyen víz folyik a csapból, hiszen annak minősége, keménysége a forróvíztároló élettartamát, gazdaságos üzemeltetésének feltételeit, karbantartási igényét jelentősen befolyásolja. A különböző készüléktípusokat természetesen nem lehet eleve az adott vízhálózathoz igazítani, tehát "nem tudják", milyen vízminőséggel kell üzemelniük. Ezért többnyire fennáll az úgynevezett elektrolitikus korrózió, valamint a vízkőlerakódás és a mechanikai szennyeződés miatti hatásfok-csökkenés veszélye. A hazai vezetékes vizek összetétele, minősége változó, ez a heterogén vízösszetétel tulajdonképpen szükségessé tenné a helyi vizekhez legkedvezőbben alkalmazkodó, speciális védelemmel rendelkező forróvíztároló-típusok gyártását és forgalmazását, ez az út azonban nem járható.

Ugyanakkor a gyártók a fogyasztók kedvéért és a forróvíztárolók biztonsága érdekében is igyekeznek növelni gyártmányaik élettartamát, megbízhatóságát. Ezt egyrészt úgy érhetik el, ha a tartályokat megfelelőbb anyagból készítik, és ellenálló bevonattal látják el, másrészt az úgynevezett aktívanód beépítésével. Ez utóbbi a tartály anyagának védelmén túl a víztérbe nyúló szerelvényeket is óvja a korróziótól, éspedig úgy, hogy magához vonzza a vízben oldódó ártalmas anyagokat, mondhatni saját testével védi a tartályt és a vízzel érintkező szerelvényeket.

Fontos az aktívanódot rendszeresen (általában évenként) felülvizsgálni és szükség esetén kicserélni, hiszen ha a víz egy ideig keményebbé válik, akkor a lerakódási folyamatok felgyorsulnak, a készüléktulajdonosoknak pedig nincs naprakész információjuk a vízminőségről és annak hatásairól.

CSEPEG VAGY FOLYIK?

A villanybojlerrel együtt élők körében ismert jelenség, hogy hosszabb (néhány éves) használat után és jobbára az aktívanód cseréjének elmulasztása miatt itt-ott csepegni kezd a bojler, esetleg a megszokottnál "kevesebb lesz" a meleg víz. A javítás során többnyire vagy az derül ki, hogy az aktívanód elfogyott, és a tartály emiatt valahol kilyukadt, vagy pedig az, hogy több kilogrammnyi vízkő gyűlt össze a tartályban és a benyúló szerelvényeken. A vízkő a vízben oldott ásványi sók lerakódásának következmények, amely ugyan a tartály korróziója ellen bizonyos védelmet nyújt (miután vastag, viszonylag jól záró és tömítő bevonatot képez), azonban a készülék hatásfokát jelentősen rontja. Elképzelhető, hogy akár 2-3 cm vastag vízkőlerakódáson kell a fűtőcsőben ébredő hőnek "átküzdenie" magát, mielőtt a víz melegítéséhez kezdhetnek. Ez egyértelműen veszteség, még ha a felmelegített vízkőréteg a hőjét részben át is adja az őt körülvevő víznek.



VÁSÁRLÁSKOR

A megfelelő forróvíztároló kiválasztása során a vásárlók szempontjából fontos műszaki paramétereket kell figyelembe venni, amelyek a mellékelt tájékoztatók alapján kerülnek górcső alá, éspedig:
• űrtartalom (literben),
• hálózati feszsültség (voltban, 50 Hz frekvencián),
• áramerősség (biztosítékszükséglet amperben)
• fűtőteljesítmény (wattban),
• felfűtési idő (órában),
• napi hő veszteség (65 oC hőmérsékleten mért wattóra/24 óra)
, • üzemi víznyomás maximuma (bárban), hogy megtudjuk, szükség van-e nyomáscsökkentőre a bojler előtt,
• vízcsatlakozás mérete colban (1/2 vagy 3/4 col),
• villamos csatlakozás (szükséges vezeték-keresztmetszet mm-ben), az éjszakai árammérő lehetősége, költségei
, • a készülék tömege vízzel feltöltve, ami megszabja, hová szerelhető fel.
A felsoroltaknál egyébként lényegesen több műszaki paramétert is szemügyre vehetnénk, de ezek már alig-alig befolyásolhatják a vásárlót a termék kiválasztásában. Mindezektől függetlenül a legalapvetőbb követelmény a "villamos biztonságtechnikai megfelelőség", a bojler forgalmazhatóságának alapvető feltétele, a Magyar Elektrotechnikai ellenőrző Intézet erre vonatkozó igazolása híján egyik forróvíztároló sem árusítható.
Mindenkinek ajánljuk továbbá, hogy mielőtt villanybojlert vásárolna, tisztázza a következő kérdéseket:

• a meglévő villamos hálózat megfelel-e a bojler felszereléséhez?
• nappali vagy éjszakai villamos fogyasztásmérőről üzemeltethető-e a leendő készülék, s ennek műszaki feltételei adottak-e?
• a szükséges (50 l/fő/nap vízigénynek megfelelő) űrtartalom szerint mekkora űrtartalmú készülékre van szükség?
• ha mindezek ismeretében eldőlt, hogy mekkora bojlerre van szükség, vajon elfér-e a lakásban, föl lehet-e szerelni a kiszemelt falfelületre?

HASZNOS TUDNIVALÓK

Köztudott, hogy a villanybojlerek hálózatra kapcsolásánál lehetőség van éjszakai árammérős üzemeltetésre, amelynek áramtarifái a nappalinál lényegesen olcsóbbak - és ez a januári hatállyal életbe lépett áremelés óta is igaz, csupán az arányok változtak kissé. Az éjszakai felfűtési ciklusban üzemeltetett forróvíztárolónál nyilván nem közömbös, hogy a tárolt meleg víz hőmérséklete milyen. Mindenesetre a korszerű hőszigetelő anyagok - a környezetvédelmi előírásoknak is eleget téve - szinte tökéletesen, minimális hő veszteséggel biztosítják a megfelelő hőmérséklet megőrzését. Itt legfeljebb az okozhat gondot, éspedig nem a készülékgyártók, hanem az áramszolgáltatók miatt, ha az úgynevezett éjszakai "áramvölgyben" a bojler felfűtéséhez szükséges villamos energiát nem folyamatosan, hanem ciklikusan biztosítják. Bizonyos éjszakai fogyasztásmérő óráknál az áramszolgáltató - az - esetleges éjszakai áramcsúcsok elkerülése végett - megszakíthatja az áramellátást, ezért a felfűtési ciklusidő nem lesz teljes. Valójában az éjszaka melegített víznél, valamint az úgynevezett teljesítményvölgyeket hasznosító tarifáknál előnyös lehet az elhúzódó melegítési ciklus a kisebb tárolási energiaveszteség miatt. Például: ha a felfűtési ciklus vége reggel 6 óra, és a napi első vízvétel (reggeli mosdáshoz, fürdéshez) ezzel közel egybeesik, akkor a hő veszteség szinte a nullával egyenlő.

LELKE A TARTÁLY

A forróvíztárolók legfontosabb alkatrésze, mondhatni "fődarabja" a tartály, mely általában acéllemezből készül, speciális felületvédő réteggel. Ez a bevonat a hengerelt acéllemezt védi a víz fémet roncsoló hatásai ellen, melyek közül a legismertebb a korrózió, köznyelven rozsdásodás. Ez a védőbevonat lehet horgany (ez kissé elavult megoldás) vagy zománc- illetve műanyag-bevonat.
A fűtőtest általában a víztérbe merülő csőfűtőtest vagy úgynevezett szteatit fűtő. Ez utóbbi a tartály leürítése nélkül, míg a hagyományos csőfűtőtest csak a tartály vízleürítésével és a "fenéklap" leoldása után cserélhető.
A vízhőmérsékletet a beépített hőmérséklet-szabályozó tartja megfelelő értéken. A szabályozót gyárilag is be lehet állítani, de úgynevezett kivezetett, jelölt hőfok-skálával maga az üzemeltető is beállíthatja a kívánt hőfokra.
A forróvíztárolók további védelmét szolgálja - arra az esetre, ha a hőfokszabályozó meghibásodna - egy beépített másodlagos biztonsági szerelvény, az a hőkorlátozó, amely a meghibásodott hőfokszabályzót helyettesíti, megakadályozva ezzel a tartály vizének felforrását, s a gőzfejlődéssel együtt járó robbanásveszélyt.










Ingyenes honlapkészítő
Profi, üzleti honlapkészítő
Hirdetés   10
Végre értem amit angolul mondanak nekem, és megértik amit mondok.

KÖSZÖNÖM NOÉMI!